Világ életemben gyűlöltem futni. Már általános suliban sem ment. Én voltam a leglassabb, mindenki lassú csigának csúfolt, ráadásul gyorsan kifulladtam, és általában végig sem bírtam futni a megadott távot. Ráadásul pechemre sporttagozatos osztályba jártam, éééés a pont az i-re, hogy a nagyapám egy úszószakosztály vezetője volt, így a nyaraim úszó táborban teltek, ahol minden reggel és délután futó edzések voltak. Sejthetitek, hogy mennyire voltam frusztrált gyerekként.
Gimi után, amikor búcsút mondtam a tesi óráknak, a futásnak is búcsút intettem, és az egy kicsit sem volt könnyes. Ha jártam is konditerembe, garantáltan nem a futópadon izzadtam bemelegítésként. Bárhogy is számolom, 11 éven keresztül a futás a busz utáni rohanásban merült ki.
A mélypont idén télen volt, amikor az akkor pasimmal lementünk a konditerembe, és gondoltam, felpattanok mellé poénból a futópadra. Fél perc után a pulzusom felment 207-re (!!!!!!), mindezt 7 km/ h sebesség mellett. (Na akkor azért megfordult a fejemben, hogy felkeresek egy kardiológust, de ismerve a magyar egészségügyet … és a folyó ügyeim is elterelték a figyelmem.)
Aztán ugye jött a jól ismert váltás. PCOS, szakítás, stb és én ismét jó barátságot kötöttem a kondi teremmel. (Mellesleg egy habos süti nem ér fel egy fasza edzéssel szakítás utáni boldogsághormonként. Tény, hogy nem annyira finom, de az összes dühömet, haragomat, keserűségemet kitomboltam anélkül, hogy ezeket másokon töltöttem volna ki.) Tekintve, hogy a futás felért egy becsületsértéssel, az ellipszis tréneren kötöttem ki minden alkalommal; és ezzel elégedett is voltam, maximálisan.
Egy nap azonban, amikor edzenem kellett volna, de nem jutottam le a terembe (éljenek a vasárnapi korai zárórák és a jó filmek a TV-ben) az otthoni torna maradt. Viszont mi az istent csináljak, mint kardio bemelegítés? Na jóóó, legyen helyben futás. Elkezdtem. Eltelt egy perc, két perc, majd öt, és tíz … és ment. Basszus, és jó volt. Ez kábé annyira volt meglepő, mint amikor egy csúnya pasi iránt kezdesz el vonzódni. (Vagy csúnya csaj – ki-ki vegye magára a megfelelőt.)
Nyilván ez az élmény felkeltette a kíváncsiságom, hogy mondjuk teremben mennyire tudnék futni. Még mindig élénken élt az emlékezetemben az az ominózus 207-es szám, úgyhogy kicsit kétkedve álltam fel a padra. Elkezdtem sétálni, majd 200 m gyors gyaloglás után elkezdtem gyorsítani. Rendszeresen tapadtam a pulzusmérőre, de viszonylag sikerült emberi keretek között maradnom. 10 perc múlva magam mögött tudtam az első kilométeremet. Én nem tudom, mikor örültem utoljára ennyire valaminek, de frankón ki kellett mennem a mosdóba, hogy ugráljak örömömben és ne nézzen hülyének a fél terem. Monspart Sarolta szavaival élve ez még mindig „radír” kategória, de basszus kulcs, valami akkor igenis elkezdődött; egy új szerelem. És persze, mint minden szerelemes nő, én is elkezdtem romantikus álmokat szövögetni, eljutni az 5 km-ig, aztán félmaraton, Vivicitta, Nike Futóklub, és a többi. Láttam magam, mint gazella testű atléta, aki csak úgy suhan a placcon. (Egyébként imádom a Nike futós marketingjét. Nagyon szenvedélyes. Ha ránézel, tényleg úgy érzed, hogy valami különleges titkos klubnak vagy a tagja, ha futsz.)
Szóval elkezdtem felkészülni a céljaimra. Vettem egy nagyon fasza futócipőt (hadd ne mondjam, milyen márkát :D ), és bármilyen röhejes, de reggel fél8-kor már ott álltam futócuccban az ALDI-nál, hogy megvegyem a leakciózott pulzusmérőt. Aztán irány a Sziget. Mint Y generáció tag, persze első dolgom volt, hogy letöltsem a RunKeeper-t, hogy majd nyomon tudjam követni a fejlődésem (na jó, meg hogy ezzel vagánykodjak – muhhahaha). Hozzá kell tegyem, hogy szabad téren nekem sokkal nehezebb futni. A padon szabályozott a sebesség, a gép nagy segítség abban, hogy az adott sebességet tartani tudd, és ne kezdj és haladj túl gyorsan vagy lassan. Szabadtéren – az első alkalommal nem kicsit kezdtem bele, pedig lassú kocogásnak szántam és persze ki is fulladtam két perc alatt a pulzusom meg irreálisan felment az egekbe megint. (Nagyon vicces ez a pulzus játék – de akkor is én vagyok a jobb, a pulzusom meg tanuljon meg viselkedni!)
Ma már ott tartok, hogy egész kordában tudom tartani a dolgokat, már egyre jobban kapok levegőt (igen, már az orromon keresztül is :D) és egyre jobban bírom az ipart. Most már alap, hogy 2,5 km-el melegítek be, és ezt lazán teljesíteni tudom, a napokban pedig elértem az első mérföldkövet, az 5 km-t. (Sőt, 5,5-t, de az 5 a lényeg).
Hát itt tarok most! Azt nem mondom, hogy az októberi SPAR félmaratonon indulni fogok, de jövőre már mindenképpen szembenézek a kihívással. Egy biztos, a futás nagyon pozitívan hat rám. Nőtt az akaraterőm és a kitartásom, a kondíciómról nem is beszélve. Ez egy jó szerelem.
Most viszont nézzük meg, mi van akkor, ha Te most kezded, és ugyanolyan háttérrel, mint én. (Vagyis radír vagy Te is).
- Mindenképpen szerezz be egy jó futócipőt. Sok helyen már az is megoldott, hogy lábvizsgálattal állapítják meg, hogy milyen cipő a legmegfelelőbb számodra, és felkészült eladók segítenek a választásban. Ez nagyon fontos az ízületek miatt is, hiszen ez a sport nagyon is igénybe veszi a bokát és a térdet. Ha nem állsz biztos alapokon, többet árthatsz, mint használsz.
- Olvass! Rengeteg futással kapcsolatos blog és weboldal van a neten, ahol remek tanácsokkal szolgálnak mindenkinek, szinttől függetlenül, ráadásul rengeteg edzésterv is van, mint pl. az első 5 km, felkészülés a félmaratonra, stb. (http://www.futas.net/, http://futasvelem.blogspot.hu/, https://www.facebook.com/NikeFutoKlubMargitsziget)
- Ügyelj a táplálkozásra! Nagyon fontos, hogy elegendő és megfelelő minőségű szénhidrátot fogyassz, mert különben a tested nem jut elegendő energiához. Szintén nagyon fontos a teljes értékű fehérje fogyasztása, valamint a rengeteg folyadék bevitele, valamint a megfelelő táplálékkiegészítők. (Magam részéről L-arginin és ginszeng függő lettem.)
- Nem kötelező, de nagyon javasolom a pulzusmérőt. Egyrészt a különböző pulzustartományokban végzett munkával más-más hatást lehet elérni, másrészt fontos, hogy a pulzus egészséges kereteken belül maradjon. Hidd el, hogy a kétujjas módszer itt nem nagyon hatásos (kötve hiszem, hogy tudsz számolni és átlagolni, amikor a füleden veszed a levegőt). Ma már pár ezer forintért lehet kapni nagyon jó modelleket. (Nota bene; a maximális pulzus= 220- életkor, és a leghatékonyabban 60-70%-os szinten lehet zsírt égetni.)
- Élvezd! Sokkal jobb úgy a futás, ha pozitívan állsz hozzá és nem mint egy szükséges rossz, amit utálsz.
Ennyi mára! Annyit még hozzátennék, hogy a futásnak köszönhetően végre le tudtam tenni a cigit is; egyetlen egyszer próbáltam egy cigizős este futni – másnap 200 m után úgy éreztem, a tüdőm elporlad. Ha pedig már van választási lehetőség, nem a trafikokat támogatom. :)
