Sziasztok!
Talán pár embernek feltűnt, hogy mostanában nem nagyon aktivizáltam magam a z oldalon. Mea culpa maxima, de volt egy kisebb mélypontom.
A helyzet az, hogy bármennyire is pozitív irányba fordult az életem, amióta áttértem az egészséges életmódra, azért vannak gyenge pillanatok nekem is. Van, amikor ölni tudnék egy hatalmas karamellás csokis pitéért a Sugar Shop-ból, amikor a Bécsiszelet vendéglőből kiáramló illatok kínzással érnek fel, és a mekis fagyi sültkrumplival a világ legjobb kajájának tűnik.
Aztán vannak olyan pillanatok is, amikor úgy érzem, hogy egy hatalmas képmutató hülye vagyok, hogy blogot írok az egészséges életmódról, hiszen alig pár hónapja még és is a kanapén tespedő dagi, lusta és motiválatlan emberek csoportját erősítettem. Milyen alapon „papolok” én akkor arról, hogy egészség, meg diéta, meg edzés?
Aztán rájöttem. Egyrészt imádom az észt osztani (Bak vagyok, nem tehetek róla) másrészt meg tudom, hogy mennyi pozitív változás történt az elmúlt pár hónapban. (Lás az egyik korábbi bejegyzést) Ráadásul vicces módon amióta elkezdtem ezzel foglalkozni, sorozatosan kerülnek olyan emberek az életembe, akikkel közös célokat tudunk megfogalmazni, és látom, hogy (számomra legalább is) valami nagy dolgot fogunk alkotni. Persze néha mocskosul be tudok szarni, hogy jézusom, képes vagyok-e én erre tényleg, és hogy egyáltalán el tudom-e fogadni a sikert. (Ugye milyen hülyén hangzik kívülről? Pedig nem is egy szokatlan dolog, javaslom, hogy olvass utána az önbojkottálás fogalmának és nézz mélyen magadba J )
Szóval voltak mostanában szar napok, de – tőlem szokatlan módon – most nem adtam fel a dolgokat, nem mentem le egyből egy doboz cigiért és egy kiló Milka csokiért, hanem elkezdtem utánajárni a dolgoknak.
Először is, miért vagyok olyan baromi fáradt. (Mert az voltam. Majdnem besétáltam egy kocsi alá egyik reggel, mert annyira kómás voltam.) Dietetikus néni megnyugtatott, hogy no para, csak kevés a reggeli. Akinek eddig kétségei voltak afelől, hogy reggelizni igenis kell (és nem úgy, mint egy király, a közhiedelemmel ellentétben), annak álljon itt a magyarázat:
Az éjszaka a leghosszabb idő, amit étkezés nélkül töltünk (optimális esetben 7-8 óra) az alvás miatt. Reggelre emiatt a raktárok kiürülnek, a kortizol (mellékvese által termelt hormon, amely felelős a fehére-és szénhidrát anyagcsere szabályozásáért) szint pedig megnő, aminek következtében leépítő folyamatok indulnak meg a testben. Ezt ugye kompenzálni kell, ezért jó a reggeli. (Meg különben is, ilyenkor a legoptimálisabb az emésztés és a tápanyagok felszívódása.) Ha igazán jól akarsz reggelizni, kerüld a zsíros, nehezen emészthető cuccokat, inkább lassú felszívódású szénhidrátokból (pl teljes kiőrlésű kenyér, zabpehely) és kevés fehérjéből (pl kőrözött, sovány sonka, tojás) álló kaját egyél.
Ha edzel, mindig figyelj arra, hogy két-három naponta beiktass egy pihenő napot. Egyrészt az izmoknak regenerálódniuk kell, másrészt a tested sem lesz képes hosszú távon elviselni a megterhelést és a teljesítmény is rosszabb lesz. Nem beszélve a sérülés veszélyről.
Mellesleg magam részéről – mivel nem vagyok híve a szélsőségeknek – én a kajálásban is be szoktam iktatni heti egy vagy két bűnözős napot. Ez persze nem azt jelenti, hogy egyből befizetem magam egy trófeás „All you can eat”-re, de azért eszem pl egy adag mekis fagyit sültkrumplival J (Igen, tudom, perverz.) Visszatérve az all you can eat-re, egy idő után meg fogjátok figyelni, hogy már nem is kívánjátok annyira a pacalpörit, másrészt meg a gyomrotok már nem is fogja tolerálni annyira, legalább is nem olyan mennyiségben, mint azelőtt. (Legutolsó csapatépítő után, ahol én is bekajáltam azért pogácsából és sertéspörköltből, forgolódtam is egész éjszaka, és úgy esküdöztem, hogy soha többé, mint egy átmulatott alkoholgőzös éjszaka után.)
Viszont továbbra is tartom, hogy nem kell lemondani a jó ízekről, de tény, hogy sokkal tudatosabban kell felkészülni a dolgokra, mert bizony annyira nem szerencsés beugrani a Fornettihez egy negyedik étkezésre, ha nincs nálad bekészítve semmi nass. Mellesleg egy barátnőm mutatott egy oldalt a napokban(www.mindenmentes.hu) ahol annyira brutálisan jó receptek vannak, de még édességre is, hogy alig várom, hogy mindent kipróbáljam. Így ismeretlenül is ezer hála és köszönet Nórinak, az oldal írójának. (Meg hatalmas riszpekt a kísérletezésért.)
Visszatérve a fáradtsághoz; főleg most, hogy beköszöntött az ősz, nagyon fontos, hogy egyetek vitaminokat. (Ennek egyébként külön fejezetet szentelek a napokban, mert nagyon fontos a téma.) Sajnos már abban a világban élünk, hogy a zöldség-/ gyümölcsfogyasztás már nem elég a napi vitamin- és ásványi anyag szükséglet fedezésére, így mindenképpen sétáljatok el valamelyik bioboltba, vagy szóljatok tápkieges ismerősnek, és szerezzetek be valamilyen multivitamint. (Ezen a téren ne spóroljatok!)
Az önbojkottálás – nos, az már egy kényesebb téma. Magam részéről ilyenkor próbálok olyan emberekkel találkozni, akik inspirálnak, és olyan könyveket olvasni, amik motiválnak. Vagy csak tartani egy önkényeztető napot. Megyek is a szaunába és utána eszem valami jó kis hummuszos dolgot. (És ennek most kivételesen nem az egészséghez van köze, hanem egyszerűen imádom J )
Hamarosan újra jelentkezem, addig is legyetek egészségesek J
